A párterápia egymással intim kapcsolatban lévő személyek kapcsolati kérdéseire fókuszál.
Jellemzően olyan párokkal találkozunk, akik a kapcsolatuk megerősítésére és javítására törekednek, időnként azonban olyan párok is megjelennek, akik már az elválás mellett döntöttek, és a békés megegyezés érdekében kérnek professzionális segítői támogatást.
Vannak olyan esetek is, amikor a párterápia éppen abban segít, hogy mélyebb rétegeiben és nyíltabban ránézve kapcsolatukra, a pár felismerje, hogy ideje véget vetni egy destruktív és egymástól nagyon messze elszakadó kapcsolatnak és egymást tisztelve, békésen szétválni.
A párterápia a pszichoterápia egy speciális fajtája, amelynek célja, hogy segítse a párnak átvészelni a
kapcsolati nehézségeket, jobban érteni kapcsolatuk működését, támogassa a pár tagjait jobban kifejezni saját szükségletüket és érzelmeiket egymás felé, továbbá egészségesebb viszonyulási módokat kifejleszteni egymással kapcsolatban.
A párterápia – a családterápiához hasonlóan – rendszerszemléletű terápia, ami azt jelenti, hogy nem a pár tagjainak egyéni problémáit helyezi középpontba, hanem a két fél együttműködését. A párterápiában tehát nincsenek hibás személyek, a kapcsolati problémák és konfliktusok többsége az egymásra történő nem megfelelő reagálásokból születnek. Kiinduló alaptétel, hogy ami a pár kapcsolatában kialakul, azt ketten hozzák létre.
A párterápia – a családterápiához hasonlóan – az „itt és most”-tal dolgozik. A figyelem középpontjában a jelen kapcsolati történései, vagyis a terápián és a terápiás ülések között történt események állnak. Időnként előfordul, hogy a pár kapcsolatának megértéséhez szükség van valamelyik fél egyéni problémáinak feltárására, de csak olyan mélységig, ami feltétlenül szükséges a megértéshez. Hasonlóan a párterápia csak annyiban foglalkozik az egyéni és a közös múlttal, amennyiben ez kihatással van a jelen működésre.
A párterápia célja, hogy feltárja és módosítson a párkapcsolat rosszul működő viselkedésláncán, amely jellemzően visszatérő konfliktusok, veszekedések, kapcsolati elhallgatások, csöndek forrása. Szinte minden esetben célként fogalmazódik meg a jobb kommunikációs és konfliktuskezelési készségek fejlesztése, az intimitás mélyebb rétegeinek fokozása, az együtt töltött párkapcsolati minőségi idő növelése.
A párterápia – a családterápiához hasonlóan – a kérdezés és beszélgetés technikáján túl, non-verbális, dramatikus elemeket is használ, és kifejezetten él a kapcsolati feladatok adásával.
Bár minden segítői folyamathoz szükség van alapvető motiváltságra, ugyanakkor a párterápia sajátossága, hogy itt kifejezetten szükség van mindkét oldal részéről arra, hogy motivált legyen kapcsolatuk megerősítésére, mert az egyik fél esetleges hárító, ellenálló magatartása lehetetlenné teszi az egymással való együttműködést kapcsolatuk jobbításában, és a segítő szakember hatékonyságot is nagyban csökkenti ez a hozzáállás.
A párterápia minden olyan helyzetre „bevethető”, ahol a pár tagjai kapcsolatukban elakadást, diszharmóniát, elégedetlenséget, konfliktusforrást tapasztalnak.
A párterápia jellemző területi hatásköre:
A párterápiával foglalkozó szakemberek egy jelentős része nem vállal olyan kapcsolati terápiát, ahol a
pár tagjai között a jelenben zajló bántalmazó magatartás van, illetve a kapcsolatban le nem zárt
harmadik féllel fenntartott párhuzamos kapcsolat van jelen.
Jellemzően 75-90 perces ülésekben dolgozunk, kéthetenkénti (az eset súlyosságától, a krízis meglététől függően hetenkénti) gyakorisággal.
Ennek oka, hogy az üléseken megbeszélt kapcsolati változtatások kipróbálásra és alkalmazásra kerüljenek, az elindult változásoknak legyen ideje megszilárdulni.
Párterápiás ülésekre jellemzően a pár mindkét tagja együtt jár.
A folyamat egy-egy szakaszában előfordulhat úgynevezett szeparált ülés, amikor a pár tagjai külön-külön vannak jelen,
jellemzően olyan esetekben, amikor a terapeuta valamilyen elakadást érez a folyamatban. Nagyon ritkán – ha a terapeuta úgy érzi a szerződésben meghatározott cél elérése érdekében, és a felek véleményét is kikérve – a folyamatba behívható a pár gyermekei, segítségével megfigyelve a család egészének működését, vagy olyan családtagok, akiknek esetleg befolyása lehet a pár kapcsolatára bizonyos tekintetben. Ezek azonban mindig ideiglenesek, a fókuszban továbbra is a pár marad.
A párterápiás folyamat hossza sok mindentől függ. A terápiás alkalmak száma minden esetben egyedi, az adott problémához és az adott párhoz illeszkedik. Nagyban függ a pár tagjainak motiváltságától, hogy mennyire állnak egymástól távol, mennyire idült a hozott probléma, mennyire befolyásolj jelenüket múltuk hozadékai.
Általánosságban elmondható, hogy a párterápia hossza átlagosan 8-20 alkalom szokott lenni.
A párterápiás folyamatot jellemzően két szakember vezeti, legjobb esetben egy férfi és női terapeutapáros, amely segítheti a pár tagjainak – a nemi megosztás révén – az őszintébb feltárulkozást, nagyobb esélyt láthatnak a nemi szempontok figyelembe vételére, továbbá a kliensek aggodalmai is csökkenthetők az esetleges egyhangú nemi (férfi vagy női) „fölény” esetén.
